Miért nem pihenünk igazán, amikor végre elutazunk kikapcsolódni?
Van az a különös pillanat, amikor az ember végre megérkezik a régóta várt pihenésre, leteszi a táskát, körbenéz a szobában, és mégsem azt érzi, hogy na, most végre jó lesz. Inkább azt, hogy még mindig zúg a feje. Még mindig pörög benne a munka, az otthoni teendők, a foglalások, az időpontok, a vacsora kérdése, a másnapi program, a parkolás, az üzenetek, a számlák, a le nem zárt feladatok.
Pedig elvileg pihenni jöttünk.
Csakhogy a pihenés nem mindig ott kezdődik, hogy elutazunk valahová. Sokszor ott kezdődne, hogy végre nem kell mindent fejben tartani. Nem kell dönteni, szervezni, keresgélni, optimalizálni, összehasonlítani és újra átgondolni. A modern pihenés egyik legnagyobb paradoxona éppen ez: mire eljutunk a kikapcsolódásig, annyi döntést hozunk meg, hogy a szabadság első napján már nem is élvezni akarjuk az utat, hanem csak kiheverni a megszervezését